Pótkötet – három nemzedékhez

A Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat a rendszerváltással született, s immár több mint két évtizede közöl életútinterjúkat a honi kulturális élet meghatározó szereplői – írók, tudósok, művészek – pályaképével. A zsidó lap által kezdeményezett beszélgetés és az élettörténeti visszatekintés, érthető módon, zsidó önreflexiókra is késztette az interjúalanyokat.

A Szombat interjúinak egymás melletti közlése révén – vélekedtek e kötet és a tervezett második kötet összeállítói, a Haver Alapítvány munkatársai –, a sorstörténetek párhuzamosságai vagy éppen széttartó útjai következtében olyan ismeretanyag bontakozik ki, mely hasznos lehet az egyedi sorsok mellett a huszadik század közepe és második fele, a vészkorszak és a diktatúra kora, valamint az 1989–90-es rendszerváltás utáni magyar zsidó s egyben közép-európai létélmény és mentalitástörténet jobb megértéséhez és oktatásához.

A hagyományos családban általában három nemzedék áll egymással szerves kapcsolatban: nagyszülők, szülők, gyerekek alkotnak egymással közösséget. A huszadik századi zsidóüldözés, a tömeggyilkosságok nagyon sok helyen szétzúzták e teljességet. A veszteségek történelmi ténye és súlya lassan talán a magyar társadalomban is tudatosodik. Bővülő ismereteink vannak az identitásszakadásról is, melyet a tömeges trauma és utóhatása okozott. A gyakran csak fotókról ismert nagyszülők és más rokonok, a nagycsalád, a folytonosság hiánya – ami a mai magyarországi zsidóság döntő részének alapélménye – olyan történelmi és érzelmi tény, amelyet mindennapjainkban is érzékelhetünk. Velünk él egy másik hiány a demográfiai hullámvölgyek következtében, melyeket az üldöztetés korában elpusztítottak mellett a zsidótörvények időszakában meg nem születettek és az utódaik helyén tátongó űr jelent. Tudatosítanunk kell azt is, milyen terhekkel jár az elvesztett vagy bizonytalan folytonosság-, azonosságtudat és otthonosságérzet, különösen az újra feltámadó antiszemitizmus légkörében.

Jelen kötet szerkesztői kiegészítették a Szombat – a nagyszülők és szülők nemzedékébe tartozó személyekkel készült – interjúit a harmadik nemzedék zsidó értelmiségi képviselőivel folytatott beszélgetésekkel. Sok tekintetben új a hang, de az identitásdilemmák és a hogyan tovább nagyrészt nyitott kérdések maradnak. Nem is lehet másként, mert a magyarországi zsidó jövő kérdéseire csak a magyar társadalom egészével együtt lehet érvényes választ adni.

A könyv lapjain – párhuzamos elbeszélések formájában – mégis együtt áll három nemzedék. Ebben az értelemben pótkötet a valósághoz: a hiány, a szakadás elhárításának kísérlete is egyben. Meglehet, nem mindenki kapta szüleitől a zsidó identitást, és nem mindenki tudja továbbadni azt gyermekeinek, nincs tehát egyenes vonalú fejlődés, e könyv terében azonban mégis létrejön valamilyen szellemi folytonosság. A szakadás után látszódnak az újrakezdés körvonalai.

Ha a huszadik századi Magyarország veszteségei tudatosodnak a társadalomban, és az oktatók közreműködnek az egymásért viselt felelősség kialakításában, csökkenhet az agresszió, a bizalmatlanság. Talán e könyv is segítséget nyújthat a megkezdett beszélgetések folytatásához, vagy az elmaradt beszélgetések megkezdéséhez. Azokhoz a diskurzusokhoz, melyeket nem csupán a magyar társadalomnak és a részeként élő zsidóságnak, hanem az egyes nemzedékeknek is folytatnia kellene egymással.

Szántó T. Gábor

(Szántó T. Gábor előszava eredetileg a beszelgetesek.haver.hu oldal nyomtatott változatában, a Beszélgetések című kötetben jelent meg – A weboldal szerkesztői)